Én mára egybe nyomtam a hétfőt meg a péntek 13-át meg mindent. Szóval így a bejegyzés elején leszögezném - az autónak semmi baja, csak én vagyok balfasz ügyetlen ma. Ismerős a helyzet, amikor 2 napi teendőt kell egy délelőtt alatt elintézni, mindenhova rohansz, mindenhol az elvárások.... És akkor a parkolóautomata megérzi a "félelmet" és nem veszi be a pénzt, meg a megbeszélt találka is le lett mondva, csak épp te nem tudsz róla :D
Szóval ennek tetejébe sikerült előadnom a város közepén, hogy köszönöm, hogy szóltál, hogy ég a lámpám, de nem éghet, totál indokolatlan, fel se volt kapcsolva, és ha igen, akkor is lekapcsoltam, és nem lehet... De igen látom, de akkor se értem, és nem tudom miért (és elkezdesz nyomkodni mindent). Szerencsére a segítségemre sietett egy volkswagenes kolléga, és megsúgta nekem a titkot - nem kapcsolt le az index a parkolás után és ezt jelzi a kiskocsim. Lenyomtam a kart és.... tádááááá... varázslat már nem világított. Alig érzem ilyenkor szőke picsának magam xD Mindenesetre megköszöntem és konstatáltam, hogy ma is tanultam valamit.
Majd másfél óra múlva jött a következő epic fail, amit nem is értettem, és most se értek, hogy hogy a fenébe bírtam kivitelezni. Idegbetegen (már éppen 20 perc késésben) beálltam tankolni. Persze ilyenkor mindig beállsz a legrövidebb sorba, és mindig kiderül hogy a rövid sor élén egy papi áll, aki rohadtul ráér, és még 4x elolvassa a blokkot a kocsiig.... Szóval gyors megtankoltam, kifizettem, beültem a kocsiba és eszeveszett villogás. Gondoltam biztos a kapkodásba ráfeküdtem a vészvillogó gombjára. Nyomkodom semmi nyomkodom semmi. Pánik. Ráindítok, error. Leállítom, elfordítom error. Villog, villog, villog.....
... aztán eszembe jutott, hogy mondta tesóm, hogy ha beriaszt akkor nem vinnyog (hála Istennek, mennyire gáz lettem volna ott a benzinkút közepén XD) csak elkezd ezerrel vészvillogózni. De mi a szarért riaszt, ha egyszer kinyitottam beszálltam és....... és BEZÁRTAM?!?!?!! Ez most véletlen vagy tényleg szőke vagyok? Szóval leállítottam, kinyitottam, kulcs, fordít... és nincs villogás :) Hurrá-hurrá!
Hát szóval így indultam ma melózni.... :)
Mai nap folyamán meg is volt az első (közös) közúti ellenőrzés. Kb. mire felfogtam, már el is köszönt a két szótlan, lényegretörő rendőr. A lekérdezés végét se kellett megvárni. Csak vetettek egy gyors pillantást a papírokra, majd hosszasan méregették a kocsi hátulját, amíg bekötöttem magam és elindultam. (Lehet elgondolkodtak, hogy mégis inkább maradjak és mutassam meg a kipu műbizonylatát is :D ).
Mint a korábbi bejegyzésben írtam, elhatároztam, hogy szükségem lesz egy autóra. Nézelődtünk már a Szerelmemmel, de igazából mindig találtam elegendő ellenérvet, hogy miért ne tartsak fenn egy második autót a háztartásban. Jó az a vonat, viszonylag pontos, olcsóbb így, majd ha nem lesz diák kedvezmény, akkor ráérek autókázni. Ha nem akarok vonatozni ott a telekocsi....
Aztán úgy alakult, hogy a testvérem új autót vett magának, és azt ecsetelgették, hogy a régit, egy Volkswagen Ventot, feltesznek a használtautóra és megválnak tőle. Természetesen rögtön elindult a poénkodás - "csak a húgod vagyok", "feléből mennyit engedsz?" "ideadod részletre, nem?" "átírással nem kell sietnem, ugye? Sőt, nem elég egy üzemben tartói?". A poénkodás addig ment, hogy végül mindenkinek szöget ütött a fejében, hogy mi lenne ha én venném meg? A Bátyám azt mondta, hogy természetesen lehet szó az üzembentartóiról is és a részletfizetésről is. Ezek azért nagy könnyebbségek. Plusz - más autókkal ellentétben - elhozhattam "próba időre", hogy kísérletezgessek, próbálgassam, szokjam, gondolkozzak és döntést hozzak. Vannak apró (remélem apró) hibái: valami nem oké az alapjárattal (időszakosan mutatkozó probléma), valamint a váltó kulisszája cserére szorul. 9-én hétfőn úgy döntöttem, vágjunk bele, és azzal mentem dolgozni. Besüppedtem a nagy "fotelbe", és elindultunk. 1,4-es benzinestől nem vártam sokat, de jobban lépett, mint gondoltam. Arra számítottam, hogy majd kínlódva előzgetem a traktorokat meg kombájnokat, de teljesen együttműködő volt a kis gép, és szépen tudtunk haladni. A váltót és a magasan fogó kuplungot, egy lámpánál lefulladás után egész gyorsan sikerült megszokni. Később már semmi gondom nem volt vele.
Olyannyira sikerült összeszokni, hogy kedden megint ezzel indultam dolgozni, de tettem egy kis kitérőt és elvittem PinkPetraPhotonak egy csomagot, amiben nyeremények voltak a Mosolyválogatóra (igen, ez itt most a reklám helye volt). Szuperül vettük az akadályokat. Azért tájékozódási képességemből kiindulva töltöttem le egy GPS-t, hogy gyorsabban oda találjak :D. Kedden már nehezebb helyzetben voltam, ki kellett próbálnom a parkolást - nem tök üres parkolóban. Beparáztattak, hogy milyen nagy autó, meg hosszú és nem olyan amihez szokva vagyok. De teljesen jól ment a parkolás is. (Igen, nő vagyok, és úgy gondolom, tudom parkolni. Na jó, azért vannak gyengébb napjaim :) De Debrecen sok mindenre megtanít :D)
Szerdán "pihenésképpen" elhoztam Debrecenbe, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a Szerelemem és esetleg a szerelő barátai átnézzék, hogy érdemes-e vele foglalkozni vagy sem. Hazautaztam, de ez a projekt hétvégéig pihent, ahogy az autó is, mert városon belül (főleg a parkoló zónákkal és parkolási árakkal) jobban megéri biciklizni.
Hétvégén újabb 150 km került az autóba: 75 km-n a Szerelmem vezetett, 75-ön én. Megkaptam a végső jóváhagyást - mert azt hiszem már hétfő, kedd magasságban sejtettem mit akarok.... Glamour napokon lehet vettem véletlen egy rózsaszín autó illatosítót..... - hogy az autóban van potenciál, nem a nyaka véres, csak kicsit bibis, és ha rászánom magam és a pénzem, akkor egy jó kis autót lehet csinálni belőle, ami az én céljaimra tökéletes. Szóval szóltam tesómnak, hogy szeretném az autót, hogy kérik az első részletet, és beszélgettünk arról, hogy hogyan ne legyen két biztosítása januártól, de ez a következő napok megoldandó feladata lesz.
Sziasztok!
A nevem Nóri, és a napokban úgy döntöttem, hogy hamarosan bővítem kis családunkat egy járművel. Miért döntöttem így? Az ideiglenes lakhelyemtől távol (értsd 181 km) kaptam munkát, ami azt jelenti, hogy heti szinten 6 órát ültem vonaton (haha, és még jó idő volt és nem voltak késett), és akkor még nem néztem az állandó lakhely - munkahely közti utazást (további 4x1,5 óra lett volna). Az idő még csak egy dolog, de számolgattam kicsit:
Egy utazásom háztól házig, plusz a munka összesen: 10610 ft.
Azt hiszem ebből világosan látszik, hogy diák jeggyel sem éri meg igazán a tömegközlekedést használni, cserébe autóval:
+ akár több órával is le tudom rövidíteni az utat
+ nem vagyok időhöz kötve
+ nem ülnek az aurámban (nem ismerkedek meg kedves most szabadult emberekkel és/vagy hittérítőkkel)
+ nem kell félnem, hogy lenyúlják a cuccom (esetleg a hangszeremet)
+ (és még egy érv, mert nő vagyok: ) több cipőt vihetek magammal :)))
Szóval ezeket átgondoltam (volt időm, az utazások alatt), és arra az elhatározásra jutottam, hogy ennyi pénzért már utazzak kényelmesen, ergo szükségem lesz egy saját autóra. A következő bejegyzésben pedig elmesélem, hogy találtam meg (vagy hogy talált meg) életem első autója.