Mint a korábbi bejegyzésben írtam, elhatároztam, hogy szükségem lesz egy autóra. Nézelődtünk már a Szerelmemmel, de igazából mindig találtam elegendő ellenérvet, hogy miért ne tartsak fenn egy második autót a háztartásban. Jó az a vonat, viszonylag pontos, olcsóbb így, majd ha nem lesz diák kedvezmény, akkor ráérek autókázni. Ha nem akarok vonatozni ott a telekocsi....
Aztán úgy alakult, hogy a testvérem új autót vett magának, és azt ecsetelgették, hogy a régit, egy Volkswagen Ventot, feltesznek a használtautóra és megválnak tőle. Természetesen rögtön elindult a poénkodás - "csak a húgod vagyok", "feléből mennyit engedsz?" "ideadod részletre, nem?" "átírással nem kell sietnem, ugye? Sőt, nem elég egy üzemben tartói?". A poénkodás addig ment, hogy végül mindenkinek szöget ütött a fejében, hogy mi lenne ha én venném meg? A Bátyám azt mondta, hogy természetesen lehet szó az üzembentartóiról is és a részletfizetésről is. Ezek azért nagy könnyebbségek. Plusz - más autókkal ellentétben - elhozhattam "próba időre", hogy kísérletezgessek, próbálgassam, szokjam, gondolkozzak és döntést hozzak. Vannak apró (remélem apró) hibái: valami nem oké az alapjárattal (időszakosan mutatkozó probléma), valamint a váltó kulisszája cserére szorul. 9-én hétfőn úgy döntöttem, vágjunk bele, és azzal mentem dolgozni. Besüppedtem a nagy "fotelbe", és elindultunk. 1,4-es benzinestől nem vártam sokat, de jobban lépett, mint gondoltam. Arra számítottam, hogy majd kínlódva előzgetem a traktorokat meg kombájnokat, de teljesen együttműködő volt a kis gép, és szépen tudtunk haladni. A váltót és a magasan fogó kuplungot, egy lámpánál lefulladás után egész gyorsan sikerült megszokni. Később már semmi gondom nem volt vele.
Olyannyira sikerült összeszokni, hogy kedden megint ezzel indultam dolgozni, de tettem egy kis kitérőt és elvittem PinkPetraPhotonak egy csomagot, amiben nyeremények voltak a Mosolyválogatóra (igen, ez itt most a reklám helye volt). Szuperül vettük az akadályokat. Azért tájékozódási képességemből kiindulva töltöttem le egy GPS-t, hogy gyorsabban oda találjak :D. Kedden már nehezebb helyzetben voltam, ki kellett próbálnom a parkolást - nem tök üres parkolóban. Beparáztattak, hogy milyen nagy autó, meg hosszú és nem olyan amihez szokva vagyok. De teljesen jól ment a parkolás is. (Igen, nő vagyok, és úgy gondolom, tudom parkolni. Na jó, azért vannak gyengébb napjaim :) De Debrecen sok mindenre megtanít :D)
Szerdán "pihenésképpen" elhoztam Debrecenbe, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a Szerelemem és esetleg a szerelő barátai átnézzék, hogy érdemes-e vele foglalkozni vagy sem. Hazautaztam, de ez a projekt hétvégéig pihent, ahogy az autó is, mert városon belül (főleg a parkoló zónákkal és parkolási árakkal) jobban megéri biciklizni.
Hétvégén újabb 150 km került az autóba: 75 km-n a Szerelmem vezetett, 75-ön én. Megkaptam a végső jóváhagyást - mert azt hiszem már hétfő, kedd magasságban sejtettem mit akarok.... Glamour napokon lehet vettem véletlen egy rózsaszín autó illatosítót..... - hogy az autóban van potenciál, nem a nyaka véres, csak kicsit bibis, és ha rászánom magam és a pénzem, akkor egy jó kis autót lehet csinálni belőle, ami az én céljaimra tökéletes. Szóval szóltam tesómnak, hogy szeretném az autót, hogy kérik az első részletet, és beszélgettünk arról, hogy hogyan ne legyen két biztosítása januártól, de ez a következő napok megoldandó feladata lesz.
